Lakásban és kertben

A skót juhászok nagyon jól alkalmazkodnak mindkét életformához. Jól érzik magukat lakásban és kertben is, nagyon simulékony kutyák, de a napi mozgásra minden esetben szűkségük van, onnantól, hogy haza vittünk egy skót juhászt, készüljünk fel arra, hogy levakarhatatlan. Folyamatosan ott akarnak lenni, ahol mi – vagy az útközepén, vagy láb alatt. 🙂

Ha lakásban tartjuk őket, akkor naponta többszöri sétára van szükség számukra, igénylik a mozgást, hiszen alapvetően aktív kutyák, bár vannak lusta kivételek is. Az egészségügyi sétán felül kell nekik egy kis lemozgatás is (játék, feladatok), hogy esetlegesen ne rendezzék át otthon unalmukban a lakást. Még panel lakók voltunk, addig többször megesett, hogy nem tudtuk időben sétára vinni a kutyákat, így unalmukban beágyaztak maguknak a földön, az ágyon talált, nagy gonddal összehajtott ágyneműnkből, de volt olyan is, hogy a konyha széket rágták apróra. Nem teketóriáztak, egyből közölték, hogy unatkoztak.

Persze nem csak fizikai fárasztásra van igényük. Nagyon okosak, és ha nem “dolgoztatjuk” kutyáinkat agyilag, akkor megoldják maguk és így rengeteg rossz szokást tudnak felvenni. Hamar elsajátítanak egy-egy trükköt, de gyakorlatilag bármire megtaníthatjuk őket. Egy sima labdázáson, az agality – n keresztül egészen a terelésig, szinte bármire alkalmasak a colliek. Esetenként terápiás kutyának is megfelelhetnek, de tökéletesen beváltak kiránduló társaknak is.
Szinte minden alkalommal jönnek velünk, ha kisebb-nagyobb kirándulásra megyünk.

Kertben tartásuk nem sokban különbözik a lakásban tartástól. Nem kerti díszek, így nem is érzik jól magukat egész nap egyedül az udvaron. Mivel nagyon emberközpontúak, igénylik a törődést, a foglalkozást, a társaságunkat és nem elég nekik a kertben futkározás, szűkség van időnként sétákra, tanulásra is. És hiába a hosszú szőr, kell nekik egy hely, ahol éjszaka alhatnak, ha kint éjszakáznak.
Nálunk ez úgy működik, hogy ha van kedvük kint lenni, akkor kimehetnek a kertbe, ha nincs, akkor bent vannak a házban, szőnyegként kiterülve. Éjszakára csak nyáron, a nagy melegben hagyjuk kint őket, mert olyankor bent a házban is hőség van, jobb nekik a hűvös éjszaka. Ezt leszámítva minden kutyánk a lakásban alszik.

Ápolás

Hosszú szőrű kutyák, így az ápolásukat komolyabban kell venni, mint egy rövidebb szőrű fajtáét.

A kutyákat már egész pici korukban hozzá kell szoktatni a fésüléshez. A kölyköknek puha, selymes, gyapjas szőrük van, ez még nagy ápolást nem igényel, elég egy puha kefe, amivel néha átfésüljük, hogy megszokja a dolgot.

A felnőtt kutyákkal már más a helyzet. Kétrétegű szőrük van, ami kicsit durvább fedőszőrből és egy puhább vattaszerű aljszőrzetből áll. Öntisztító, így fürdetést nem, vagy csak ritkán igényel. A por, sár és egyéb koszok kiperegnek a bundájukból, még is szűkség van időnként fésülésre, egy kis szőr igazításra, különösen kiállításra járó kutyák esetében. Ha kutyánkat még is fürdetjük, csak alapos szárítás és fésülés után érdemes újra útjára engedni. Egy alapos fürdetés, a szárítással és kikeféléssel együtt, az aktuális szőrmennyiségtől függően 2-4 órába is telhet, ha nincs ennyi időnk rá, inkább ne álljunk neki kutyát fürdetni.

A felnőtt kutyákat, a vedlési időszakot leszámítva, akár 3 hetente is elég fésülni, hisz szőrük nagy része nem filcesedik, kivéve a hónaljuknál és a fülük mögötti nagyon puha szőrben, ez nagyobb odafigyelést igényel, érdemes pár naponta átfésülni. Legalaposabban úgy tudjuk karbantartani a bundájukat, ha szőrnövekedéssel ellentétes irányban fésüljük őket, így bőrüktől rendben tarthatjuk szőrüket. Könnyebben kezelhetőek, ha fésülés előtt minimálisan benedvesítjük a bundájukat egy spriccelővel. A sima víz is jó erre a célra, de mi általában balzsamos vizet használunk. Lehet kapni kifejezetten kutyáknak valót is, de gyakorlatilag bármelyik megfelel.

Nyírás.. A colliek szőrét teljesen nem szabad lenyírni, mert felborul a hőháztartásuk és ez esetenként a kutya életébe is kerülhet, így kizárólag orvosi javaslatra és orvosi felügyelet alatt van erre lehetőség! Tévhit, hogy szenvednek a hatalmas bundájukban, hisz az télen fűti, még nyáron hűti őket! Viszont a fülükön és lábfejeiken túlnőtt szőrt le lehet nyírni, ezzel nem okozunk kárt. A fülük mögötti túlnőtt szőrt ritkító ollóval, még a lábukon lévőt sima ollóval érdemes vágni.

A fentiek, vedlési időszakban annyiban változnak, hogy a kutya bőrétől elvált aljszőrzetet – melyet vedléskor teljesen ledobnak magukról – ki kell szedni a fedőszőrből, fésűvel, vagy kefével. Végeredményként kb egy másik kutyát kapunk, de vedlés után a szőr visszanő.

Ápolásukhoz szükséges eszközök

Kefék:

Fésűk:

Ollók:

 Etetés

Kutyánk etetésére érdemes a kezdetektől odafigyelni.

Több módon etethetjük kedvencünket, legegyszerűbben száraz tápokkal. Amire figyelni kell, hogy ne legyen túl magas ezeknek a kalcium tartalma. A bolti minőség nem ideális a kutyák etetésére, bármennyire is reklámozzák azokat. Igyekezzünk közép, illetve felső kategóriás prémium, illetve szuper prémium eledelt választani. Ha tanácstalanok vagyunk a választást illetően, kérdezzük meg a tenyésztőt, akitől a kutyát vásároltuk, hogy mivel nevelhetjük fel és tarthatjuk megfelelő kondícióban a tőle származó szőrmókunkat. Mivel a kutyák alapvetően húsevő állatok, így nem igazán tesz jót nekik a gabonával telepakolt kutyatápok többsége, így ajánlott szem előtt tartani, hogy a tápok fehérje tartalma ne gabona származékokból álljon, hanem a hústartalomból.

Egy másik módja kutyánk etetésére a B.A.R.F. étrend szerinti etetés. (erről az interneten a megfelelő helyeken tökéletesen tájékozódhatunk). Mi rengeteg tápot próbáltunk már ki, de egyikkel sem voltunk maximálisan elégedettek. Sem a mi részünkről, sem a kutyákéról, így hosszú ideje már a fent említett étrend szerint, nyers étellel etetjük kutyáinkat, a különböző húsok, csontos húsok és időnkét egy – két kiegészítő megfelelő arányaival. Ezt az étrendet csak hosszas utánajárás után kezdjük el, mert a rossz arányoknál, a rossz hús választásoknál még a bolti minőségű tápok etetésével is jobban járunk.

Kölyköknél 4 hónapos korig legalább háromszor próbáljunk etetni, utána fél éves korig tartsuk a napi két etetést, majd, ha a kutya már nem igényli, akkor átállhatunk napi egyszeri etetésre is.
Lehetőség szerint ne hagyjuk válogatni. Ha letesszük elé az ennivalót és fél órával később még mindig előtte áll, akkor egész egyszerűen vegyük el tőle, megkapja következő etetéskor. Addigra már biztosan éhes lesz. Ha akkor sem, akkor újra elvesszük az ételt, és próbálkozunk később. Így kutyánk előbb, vagy utóbb rájön, hogy nem lehet szórakozni velünk, eszik, ha kap és nem válogat. Jobban szeretik a pocakjukat annál, mint hogy napokig játszadozzanak velünk ilyen téren.
(Nálunk egyikük igen csak makacsnak bizonyult és eléggé próbára tett minket, mire ezt a rendszert elfogadta, de most már ő sem válogat és nem szórakozik az étellel.)